Abaúj vármegye, Újvármegye néven I. Szent István király közigazgatási szervezésének részeként jött létre, a XI. században. A vármegye kisebb-nagyobb változásokon keresztül egészen 1920-ig (Trianoni békediktátum) fennállt, amelynek súlypontja a XIV. századtól Kassa városa volt. A több évszázados összetartozást, nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni, ezért a ,,határon túli'' területek értékeit itt gyűjtjük össze.
Kassai Dóm
Szent Erzsébet Székesegyház
Európa egyik legjelentősebb gótikus székesegyház, egy Szent Erzsébetnek szentelt, 1378-ben leégett román kori stílusú plébániatemplom helyén épült fel.
Az öthajós bazilikának tervezett Dóm építése, három elkülönülő, de egymásra épülő szakaszban történt. Zsigmond király (1387 - 1437) volt az építkezés megkezdésének és a templom (bazilika) építésének a patrónusa. A második szakasz építésének pártfogója, a Kassára több alkalommal ellátogató I. Mátyás király (1458-1490) volt. Uralkodásának időszakban készült el a templom kereszthajója, illetve a király tiszteletére, a Déli-torony (Mátyás toronynak is nevezik), valamint a királylépcső és a szentségház. A harmadik építési szakaszban a kápolnák (Szent Kereszt-kápolna, Mettertia-kápolna, Szűz Mária-kápolna, Szent József-kápolna) és az Északi-torony létrehozása történt.
Fennállása alatt a Székesegyház ostrom -és természeti katasztrófák miatt többször szenvedett kisebb-nagyobb károkat, amelyet Isten segítségével, minden esetben „túlélt”.
Az 1804-ben létrehozott Kassai Egyházmegye központi temploma lett (vezetője: Szabó András püspök), és ekkor kapta meg a Szent Erzsébet Székesegyház elnevezést, amely a „népnyelvben” Kassai Dóm-ként maradt fenn. Az egyházmegye több átépítést kezdeményezett az épületen, amelyek közül a legjelentősebb az 1877 – 1896 közötti időszakban Steindl Imre tervei alapján zajlottak. Az átépítések célja az eredeti öthajós tervhez való visszatérés volt, amelynek érdekében elbontásra került a Szent József-kápolna és megépült az Északi hajó alá található kripta, amelyet „Rákóczi-kriptának” is neveznek. Itt helyezték örök nyugalomra, 1906. október 29.-én II. Rákóczi Ferenc és ’bujdosó’ társainak hamvait.
Premontrei Szentháromság templom
(a magyarok temploma)
A rekatolizáció időszakában a jezsuitáknak épült templom vagy, ahogy ma ismerjük a Premontrei Szentháromság római katolikus templom, jelentős szerepet töltött be Kassa és hazánk történelmében. Helyén a város alapítása óta a királyi kamara épülete, majd a Felső-magyarországi főkapitányok székhelye állt, amelyet a mai napig ’domus Regia’, azaz Királyi ház néven emlegetnek.
A Wesselényi féle főúri összeesküvésben (1666) játszott szerepe miatt, I. Rákóczi Ferencet a császár elfogadta, ahonnan édesanyja, Báthory Zsófia csak a jezsuiták közbenjárásával, magas váltságdíj megfizetése útján tudta kiszabadítani.
A fejedelemasszony I Lipót német-római császárral kötött alkuja értelmében, 1671 – 1681 közötti időszakban, a jezsuita rendházhoz kapcsoltan, a híres római „Il Gesu” mintájára megépítette a ’Szentháromság’-nak felszentelt templomot. A két csonka toronnyal rendelkező, faragott kövekből épített, késő reneszánsz stílusú templom egyediségét az adja, hogy belső térhasználatára a kora barokk építészeti stílus a jellemző. Két tornya között Báthory Zsófia neve, és az építés befejezésének dátuma 1681 olvasható. A bejárati kapuja felett a Báthory -és a Rákóczi család egyesített címere látható.
A Zborón 1676. július 08.-án, fiatalon elhunyt I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem holttestét 1677. augusztus. 18.-án, elsőként helyezték el a felszentelt plébániatemplom kriptájában. A fiát csak néhány évvel túlélő fejedelemasszony (1680. július 14-én Munkács várában hunyt el) maradványait, végakaratának megfelelően szintén itt helyezték el (1681. március. 16-án). A Jezsuita rend felszámolása utáni káoszos időszakban többször feldúlták, kirabolták a templomot és a kriptáját. A rongálások következtében a I. Rákóczi Ferenc és Báthory Zsófia csontja összekeveredtek a mellettük (az egyetem jeles tanítói) eltemetettek maradványaival.
A Premontrei szerzetesrend 1811-ben kapta meg a templomot és a hozzátartozó épületegyüttest, amelyet jelenleg is a rend működtet.
Lőcsi ház Kassa
A ’Lőcsei ház’ a XIV. században épült késő gótikus stílusban. A kutatások alapján valószínűen a helyén egy lakóház állt.
A XV. század végén Kassa szülöttje, Szatmári György (1457-1524) esztergomi érsek tulajdonába került, akinek halála után Thurzó Elek (1490-1543) országbíró szerezte meg.
Az országbíró halála előtt, 1542-ben Lőcse városának adományozta, így a lőcsei kereskedők szálláshelyeként (1542-1569) funkcionált.
Kassa városa 1569-ben 4.000 aranyért megvásárolta meg, és egy előkelő vendégfogadót alakított ki benne. A város 1617-ben az épület egyrészét bérbe adta Jana Festhának, aki nyomdát működtetett benne.
1626. március 02-án itt rendezték meg Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Brandenburgi Katalin házasságkötése alkalmából rendezett ünnepi lakomát, ahol az európai uralkodóház számos tagja részt vett.
A házat a XVII században reneszánsz stílusban átépítették, majd a XVIII. században barokk elemek kerültek rá.
A Belügyminisztérium intézményi utasítása alapján 1907 - 1910 közötti időszakban újjáépítették az eredeti gótikus formájába.
A ’Lőcsi ház’-nak a történelmi szerepén túl jelentősége abban is áll, hogy Európa legrégebbi folyamatosan működő vendéglője található benne.
Rodostói ház Kassa
II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hazahozatalának tervezésekor (1904 - 1906) merült fel az, hogy a fejedelem száműzetésének lakhelyét, a Rodostói házat Kassán építsék fel.
A hamvak hazahozatalával egyidőben 29 ládában elhozták a Rodostói ház megmaradt –szétszedett- berendezéseit (ebédelőház), amelyek közül néhányat a fejedelem készített. (Edvil Illés Aladár festő Rodostóban képeket készített a fejedelem megmaradt lakóhelyéről.)
A Rodostói ház kassai terveit 1908-ban Lux Kálmán készítette el.
A hazahozott 29 láda a Kassa, Fő utca 51. számú ház pincéjébe került elhelyezésre, ahol az I. Világháborút átvészelte, de közben teljesen elfeledkeztek róla. A pincébe 1936-ban átalakításokat végeztek és így kerültek elő a ládák.
A Rodostói ház felépítésének megkezdésére 1940-ben került sor (1938-ban Kassa visszacsatolásra került az anyaországhoz). A Hóhérbástya toldaléképületét kezdték el átalakítani, de befejezése a világháború eseményei miatt nem történt meg, így múzeumi raktárként funkcionált.
Az eredeti elgondolás megvalósítására 1991-ben került sor, amikor az épület belső részét az eredeti bútorzattal kialakították.
A magyar kormány a hamvak hazahozatalának 100 éves évfordulójára (2006) a Rodostói ház előtt álló II. Rákóczi Ferenc szobrát (Győrfi Sándor szobrász alkotása) adományozta.
Jakab palota Kassa
A velencei gótikus stílusban épült palota épület, 1903-ban, Kassa középkori belvárosát keletről megkerülő (mára már betemetett), Malom-árok hídja mellett került elhelyezésre. A palotát névadója, Jakab Árpád építész, téglagyáros Mátyás király tiszteletére építette, lakóház céljára.
Az épület bejáratánál Mátyás király címere és a holló található, valamint a „Mátyás az igazságos” felirat.
Az építkezés időszakában Jakab Árpád barátja a neves építész, Schulek Frigyes a Kassai Dóm rekonstrukciós, átalakítási munkálatait irányította. A barátság miatt Jakab Árpád elvihette a Dómról leselejtezett faragott köveket, faragványokat, amely ezáltal az egyik legsikeresebb építészeti értékmentés lett.
Szojka kapu, Szepsi
Szepsi városát és lakosságát 1794-ben nagy tűzvész sújtotta, amelyben szinte az egész város
odalett, és szinte mindenkit ért valamilyen kárt. A templomoknak is csak a falai maradtak
meg, de csodák-csodájára a Szojka család által állított székely kapuja „túlélte”, éppen csak
megpörkölődött. Ezért az elkövetkező időszakokban a székely kapuja hihetetlen története
bejárta Felső-Magyarországot, aminek egyik jelképévé vált.
A tűzvésztől megmenekült ’kapu’ a Trianoni békediktátum (1920) után a felvidéki magyarok
megmaradásának egyik jelképe lett, ami miatt a megalakult Csehszlovák kormány, arra
hivatkozva, hogy történelmi emlék bevitte a Kassai Kelet-Szlovák Múzeumba. Szepsi város
vezetése, 1996-ban a kapu egykori helyén (református templom melletti parkban a Fő út 33.
számú ház előtt) felállította a másolatát, amelyre latinul rávésték, hogy: „égtem, égtem, de el
nem égtem…”.
Rozgonyi csata, Rozgony
A Rozgonyi csata Károly Róbert (I. Károly) király országot egyesítő háborújának a legjelentősebb csatája.
Előzmény: Az Árpád-ház kihalásával (III. András halála – 1301) a megerősödött tartomány urak (kiskirályok, oligarchák, bárók) miatt az ország fennállásának legsúlyosabb válságát élte át. Egyetlen olyan személy sem volt aki, döntő támogatást tudott volna felmutatni a trón megszerzéséért. A megkoronázott Vencel (1301 – 1305), majd Ottó (1305 – 1307) is kénytelen volt elhagyni az országot. A Pesti országos gyűlésen 1308. november 27-én a pápa és néhány főúr támogatását élvező, az Anjou-házból származó Károly Róbertet királlyá választották. (1310. augusztus 27.-én Fehérváron, az esztergomi érsek tudta a magyar szokásjog szerint a Szent Koronával megkoronázni.)
Rozgonyi csata: Közvetlen előzménye az volt, amikor 1311. szeptember 5.-én a kassai polgárok városi kiváltságaik védelmében megölték Aba Amadé nádort. A kialakult konfliktusban a király a kassai polgárok mellé állt, ellenben Amadé nádor fiaival (Miklós és Dávid) szemben, akik ezért Csák Máté seregével (1700 cseh zsoldos és familiáris) megerősítve Kassa ellen vonultak. Az Abák serege a király által vezetett sereggel a Rozgony mellett sík területen találkozott. A túlnyomó részt nehézlovasságból álló Aba sereg jelentős erőfölénybe volt, a főleg gyalogságból álló királyi sereggel szemben. Frontálisan, erőteljes rohammal támadták a királyt, akinek a zászlótartó elesett, így a johanniták zászlaja alatt küzdött tovább. Az Abák seregét oldalba támadó kassai és szepesi gyalogság rohama következtében a seregvezérek valamint Aba Miklós és Aba Dávid elestek, ami úgy megzavarta a hadsereget, hogy a katonák megfutamodtak.
Somodi perec, Somodi
A perec különféle tésztából készült olyan vékony rúd alakú, karika, fonott vagy hurkolt formájú sütemény, amelyet tájegységtől függően sütötték vagy főzték.
A legrégebbi magyar perecemlék Lehel kürtjén található (X. századból való), amelyek a csodaszarvas agancsain csüngnek. A XIII. században alakult pék mesterek közül a XIV. században kezdenek kiválnak az egyes termékeket előállítók. A XVII – XVIII. századi céhlevelekben már található a perecsütéssel kapcsolatos szabályozás. Perecsütésre és értékesítésre parasztasszonyok szakosodtak (a háborúk idején ebből tartották fenn a családot), a XIX – XX. században a legjelentősebb perecsütő központok Somodi, Debrecen, Erdőhorváti és Kapuvár volt.
Somodi perec
Az asszonyok este a liszt megszitálása utána kovászolták, majd hajnalba begyúrták a tésztát (összegyúrták a teljes mennyiséget, majd kenyér nagyságúra szétszedték és külön-külön is kigyúrták) és félretették megkeleszteni (kendővel fedik le). A megkelt tésztát cikkenként újragyúrják, majd perecet (kört) formálnak belőle. A nyers pereceket meleg, de nem forrásban lévő vízbe beteszik, és amikor megkeményedtek feljöttek (nem szabad megfőzni, mert akkor sütés közben megfonnyad) a tetejére. Ezután a pereceket kemencébe vagy sütőbe rakják.
A perechez szükséges anyagok: 10 kg liszt (a legfinomabb), 50 db tojás, 2 – 2,5 l tej, 50 dkg vaj, 1 kg kristály cukor. Ezt a perecet készítették vaj nélkül is. Az egyház böjti időszakában készítettek un. böjti vagy böjtös perecet, amelyhez szükséges anyagok: 10 kg liszt, só, 2 evőkanál kristálycukor, 2 dkg élesztő és szükség szerint víz.
Magyarbődi karikázó és csárdás
Magyarbőd a honfoglalás után magyar törzsfői szállásterülete lehetett, amelyre az ősi magyar bő = törzsfő is utal. A település első írásos említése 1273-ban keletkezett oklevélből való, amelyben Beud néven említik.
Jelenleg Magyarbődön csak egy maroknyian élnek azok, akik magukat magyarnak vallják, de a „magyarbődi tánc”-nak köszönhetően a település neve az egész Kárpát-medencében ismert.
A magyarbődi csárdás tánc a csárdás egyik válfaja, de lépései kemények, sokkal határozottabbak, mint a sztereotíp csárdás esetében. A viseletére, amelyet a tánchoz használnak jellemző a színes, díszes öltözet és brokátból készült szoknyát is hordtak
A magyarbődi karikázó tánc gazdag motívumkészletű északi karikázó táncfajta, amelyre jellemző, hogy asszonyok, lányok táncolják ezért lány vagy női körtáncként is említik.
Szádvár, Szögliget
Szádvár valószínűleg a tatárjárás (1241 - 42) utáni időszakban, IV. Béla király „várépítési” korszakában épült, hogy a tornai erdőispánság központja legyen. Első írásos említése V. István király 1268-ban keltezett okleveléből származik.
A XIII – XIV. század fordulóján Aba Amade, majd fiainak tulajdonában volt, akiktől 1319-ben Károly Róbert király elkobozta.
Luxemburg Zsigmond király 1406-ban, az őt hatalomra segítő bárók közül Bebek Györgynek adományozta a várat és a hozzá tartozó birtokot, amely házasság révén (Bebek Orsolya és Szapolyai Imre) 1470-ben a Szapolyai család tulajdonába került.
A mohácsi csata elvesztése után (1526) szádvár visszakerült a Bebek Ferenc tulajdonába, aki jelentős erődítéseket (pl: ágyúrondellák építése) végzett rajta. Schwendi Lázár kassai főkapitány 1567. 01. 10. – 01. 14. közötti időszakban (Bebek György távollétében) ostromolta szádvárat, amelynek védelmét Patócsy Zsófia úrnő irányította. A négy napig tartó erős ágyúzás következtében a várfalak annyira megrongálódtak, hogy a védők kénytelen voltak feladni. Thököly Imre kuruc hada 1682 augusztusában megszállta a várat és egészen 1685. november 5.-ig benne állomásozott, majd Caprara generálisnak átadták, aki védműveit felrobbantatta, és katonai szempontból védhetetlenné tette. A Rákóczi szabadságharc után (1711) köveit elhordták a lakóházak javításához.
