Boldogkői vár
A Boldogkői várrom egy ovális alakú andezit tufa hegy tetején észak-déli irányba elnyúló szabálytalan alaprajzú belsőtornyos vár.
Boldogkő várát IV. Béla király engedélyével építette fel a Tomaj nembeli Jaak fia Tyba ispán, amelynek első okleveles említése 1282-ből való Castrum Boldua néven. Károly Róbert király a Drugeth családnak adományozta a várat, akik az öregtoronyhoz kapcsolódó palotaszárnyat és az azt védő hasáb alakú tornyot építették meg. A várat a XV. században tovább bővítették két szakaszban. Először a déli oldalon szabálytalan négyszög alakú tornyot emeltek, amelyhez palánkfal csatlakozott. Majd megépült a patkó alakú kaputorony a csatlakozó védőfallal, illetve a keleti oldalról a palotát övező külső fal.
A Thököly féle felkelés után 1697-ben a labanc csapatok birtokába került, akik I. Lipót király parancsára 1701 - 1702 között felrobbantották, hogy lakhatatlanná tegyék. Ezután a vár már nem volt stratégiai szempontból jelentős.
Fűzéri vár
A várat először egy 1264-ban keletkezett oklevél említi, de egy 1270-ben keletkezett oklevél építését a tatárjárás előtti időszakra teszi.
Perényi Péter erdélyi vajda, koronaőr Szapolyai János 1526-os koronázása után a Szent Koronát magához vette és a Fűzéri várba szállította, ahol legalább egy éven át őrizte. Ezután 1533-ban felkérte Alessandro Vedani itáliai építőmestert a vár megerősítésének irányítására. Perényi Gábor országbíró az 1560-as években Jakab kassai építőmester irányításával a vár lakószárnyait átalakítatta reneszánsz stílusúvá és megépítette a gótikus stílusú várkápolnát. A Thököly Imre kuruc serege ellen harcoló Habsburgok által irányított császári katonaság 1676-ban lakhatatlanná tette a várat.
A 2012 – 2016 közötti időszakban EU forrás bevonásával helyreállították a Felsővárat, felépítették a palotaszárnyat, a várkápolnát illetve az alsó bástyát.
Regéci vár
A várat először egy 1298-ban keletkezett oklevél említi, ezért építését ezen időpont elé datálják.
A vár jelenlegi megjelenési formáját az évszázadokon át több szakaszban történő építéssel érte el. Legkorábbi része a Felsővár sziklacsúcsán álló öregtorony és a hozzákapcsolódó íves vonalú várfal tekinthető. (A torony felső szintjeit az 1540-es években építették.) A XV. század elején a Felsővárat teljesen átépítették egy többhelyiséges, emeletes épületszárnyakkal ellátott négyszögletes alaprajzú várra. A XVI században épült ki a főúri udvartartásnak is helyet adó keleti és nyugati palotaszárny. II. Rákóczi Ferenc gyakran tartózkodtak a vár falai között, sőt gyermekkorában néhány évig itt is nevelkedett. A Thököly-féle felkelés idején a kurucok támaszpontjaként szolgáló várba a Thököly Imre ellen harcoló Habsburg csapatok 1685-ben elfoglalták, majd 686. május 2-án - felsőbb utasítás alapján - megkezdték a lerombolását.
Fay - kastély
A Fay-család a barokk stílusú kastély épületet az 1750-es években kezdte el építeni egy késő reneszánsz kúria helyén, de csak 1784-re fejezte be. Az építés során a domborzat adottságait kihasználva az épület részben földszintes, és részben emeletes kialakítású
Az 1784 – 1800 közötti időszakban folyó bővítések következtében a kastély „L” alakúra változott, valamint a középrésznél egy alápincézett szárny az udvari homlokzaton tornác épült. A neobarokk jegyébe a kastély északi szárnya is megépült és így kialakult a jelenlegi „U” forma. A XIX század elején a kastély épületet klasszicista stílusban átépítették, majd 1844 – 1845 közötti időszakban Marco Casagrande olasz szobrászművész elkészítette a „szatír ünnep” és a „Római Lukrétia története” című klasszicista stílusú fehér márvány domborműveit. Az udvari bejárat fölött címertartó harsonás angyalok is valószínűen Marco Casagrande alkotásai.
Turul emlékmű
Abaúj és Borsod vármegye határán az Onga újfalusi parton került elhelyezésre a dicsőséges 34. császári és királyi gyalogezrednek emléket állító Turul emlékmű. Az átadási ünnepségre 1931. november 11.-én került sor, amelyen beszédet mondott József királyi herceg. Az eredeti Turul emlékmű Talapzata - az ezred kifaragott címere illetve az alábbi szöveg: "Ezen emlékművet a világháborúból élve visszakerült bajtársak emelték az ezred emlékének megörökítésére." található Oszlopa - 12 m magas haraszti mészkő, amelyen az 1733 – 1918 évszámok állnak. Turul – Ligeti Miklós szobrászművész alkotása (Karmai között kardot tartó bronz turul madár.) Az 1950-es években a turul madarat a kommunista párthatalom eltávolította az emlékműről, amely a megyeháza pincéjéből eltűnt. Összefogásból 1990-ben felújításra került az emlékmű és a tetejére elhelyezésre került Pócsik István szobrászművész által készített turulmadár.
Dr Horváth Géza és munkássága
Dr Horvát Géza
Nemzetközi hírű zoológus
Született: Csécs, 1847. november 23.
Meghalt: Budapest, 1937. szeptember 8.
Középiskoláját Kassán végezet, majd utána a Bécsi Egyetemen (1872) szerzett orvosi diplomát. A Magyar Nemzeti Múzeum állattárában kezdett dolgozni segédőrként, de a juttatásaiból nem tudott megélni ezért orvosi állást vállalt. Abaúj-Torna és Zemplén vármegye több településén járásorvosként praktizált.
Zoológiai kutatásai során elért eredményei miatt miniszteri megbízást (1880) kapott az Országos Phyloxeria Kísérleti Állomás megszervezésére, amelynek igazgatójává nevezték ki. A filoxéria kutatás területén elért eredményei miatt a „Magyarország szőlőművelésének atyja” névvel illették. Miniszteri megbízást kapott 1890-ben, hogy szervezze meg a Magyar Királyi Rovartani Állomást, amelynek 1924-ig a vezetője volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1894-ben rendes tagjai közzé választotta, és 1896-ban megkapta hőn áhított állását, a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának igazgatóőre lett. Megalapította a Magyar Entomológiai Társaságot (Magyar Rovartani Társaság előde) és munkásságának elismeréseképpen 1912-ben udvari tanácsosi címet kapott. Az MTA Matematikai és Természettudományi osztályának elnöki tisztét 1919 – 1925 között töltötte be. Nyugdíjba vonulása után 1927-ban a Budapesten megtartott X. Nemzetközi Zoológiai Kongresszus elnöke volt. Budapesten 1937 szeptember 8-án halt meg.
Elért eredményei:1875 – összeállította Magyarország nagylepkéinek (997 faj) a névjegyzékét
1880 – a filoxérával kapcsolatban a biológiai egyensúly értelmezésével foglalkozott
1884 – elindította a Rovartani Lapok című kiadványt
1898 – a Magyar Birodalom Állatvilága sorozatba megírta a Hemiptera rendet, ahol 1540 fejt mutatott be.
1903 – 1930 között az Annales Historico folyóirat szerkesztője volt
Nevéhez fűződik a modern mezőgazdaság alapelveinek meghatározása illetve a szipókás rovarok rendszerének és a félfedeles szárnyú rovarok csoportjának leírása.
Nepomuki Szt János szobor
A Selyeben lévő Nepomuki Szent János szobrot 1769-ben a Tisza család alítatta egykori kúriája közelében. A rokokó stílusban készült szoborkompozícióban a szent hagyományosan formált alakja háromágú talpazaton áll, amelynek két oldalán a Hit és a Hallgatás angyala található.
Nepomuki Szent János cseh szent
Csehország védőszentje, akit XIII Benedek pápa 1729-ben emelet a szentek sorában és emléknapját május 16.-ában határozta meg. A folyók, a hidak, a halászok és a hajósok védőszentjeként valamint a gyónási titok mártírjaként tartják számon.
Vizsolyi Biblia
A Vizsolyi Biblia kiemelt nemzeti érték, Hungarikum. A Vizsolyi Biblia az első teljes magyar nyelvű Biblia fordítás, amely fontos szerepet játszott a magyar nyelv megőrzésében is. A Biblia fordítását az 1570-es évek közepétől kezdődően Károli Gáspár Abaúji református senior vezette, szerkesztette. Az elkészített kéziratokat Szenczi Molnár Albert hordta át gyalogszerrel Göncről Vizsolyba a nyomdába. A Vizsolyi Biblia nyomtatását Rákóczi Zsigmond fejedelem támogatta, aki a munka elvégzése érdekében Matskovit Bálint nyomdászmestert 1588-ban Vizsolyba költöztette. Az 1590-ben elkezdett nyomtatáshoz négy sajtógépet használtak, a papírt Lengyelországból hozták, amiért Tokaji borral fizettek. A nyomtatás másfél éve alatt 800 példányt készült belőle, amelyből 57 darab maradt fent világszerte. (A Vizsolyi Biblia 6 kg és 2.412 oldalt tartalmaz.)
Abaúji szőttesek
Az Abaúji szőttesek motívumai szerepelnek a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Értéktárba. A kender termesztése és feldolgozása az Abaúji tájegységén (illetve a Hernád-folyó völgyében) honos volt, amely alapanyagát biztosítja a szőtteseknek. A kenderből minőségileg háromfajta fonalat készítettek, a „szál” a legvékonyabb, a „szösz” a vastagabb és a „csepü” a legdurvább. A csepüből szőtték a zsákot, a ponyust; a szöszből a törlőket, lepedőket, a szálból, pedig a díszítő terítőket. A szőttesek a XX. század első negyedéig a népi élet teljes vertikumában megjelent, a születéstől egészen a halálig, így motívumaival „elmesélve” az adott nép életét.
Márai Sándor és munkássága
Márai Sándor
(eredeti neve: Grosschmid Sándor)
író, költő, újságíró
Született: Kassa, 1900. április 11.
Meghalt: USA San Diego, 1989. február 22.
Nagycsaládos (három testvére volt) szász polgári családból származott, apja Grosschmid Géza, anyja Ratkovszky Margit volt.Szülei nagy hangsúlyt fektettek gyermekeik tanítatására, a Jászóvári Premontrei Kanonok Kassai Főgimnáziumba, a Budapesti II. kerületi Érseki Katolikus Főgimnáziumba tanult, majd 1917-ben az Eperjesi Katholikus Főgimnáziumba érettségizett.A Budapesti Egyetemen kezdte meg felsőfokú tanulmányait (jogi kar, bölcsész kar), de 1920-ban Berlinben fejezte be. Első verseskötete (siker lett) 1918-ban „Emlékkönyv” címen jelent meg, amely kivívta Kosztolányi Dezső tetszését. Tehetségét hamar felismerték, folyamatosan publikált német (pl: Frakfurter Zeitung und Handelsblatt), cseh és hazai (pl: Kassai Napló, Az Újság) lapokban, ami meghozta közismertségét. Budapesten 1923. április 17.-én házasságot kötött Matzner Lolával (Ilona), akivel Párizsba költözött és egészen 1928-ig éltek ott. Budapestre költözésekor 1928-ban elkezdődött a legtermékenyebb írói korszaka, amely 1942-ig tartott. Tagja lett a PEN Clubnak, rendszeres felolvasásokat tartott a rádióban és folyamatosan publikált a Nyugat című folyóiratban. Magyarország vezető napilapjának, a Pesti Hírlapnak 1936-ban munkatársa lett, ahol a Vasárnapi Krónika valamint a Tegnap és Ma rovatokat vezette. A Kisfaludy Társaság 1937-ben a beválasztotta tagjai közé. Az I. bécsi döntésének következtében (1938. november 2.) visszacsatolt Felvidékre Márai, mint tudósító a magyar csapatokkal érkezett. Színházi darabjait 1940-től folyamatosan műsoron vannak a színházakban. Az MTA 1942-ben levelező tagjává, majd 1943. december 6.-án rendes tagjává választotta.
A II. Világháború ideje alatt 1943-ban a lakás teljesem megsemmisül, de Ő marad Budapesten. Nem bízva az új rendben 1948. augusztus 31.-én feleségével elhagyta Magyarországot, majd barátai Paulay Erzsi és férje a diplomata Vittorio Cerruti pártfogása alatt az Olaszországi Posillipo-ban telepedtek le. Feleségével New Yorkba költöznek 1952-ben, ahonnan figyelemmel kísérte az 1956’-os, és a Szabad Európa Rádión keresztül hallatta hangját. 1980-ban az Egyesült Államokbeli San Diego-ban telepednek le. Felesége 1986. január 4.-én halt meg, akinek hamvait –végakaratának megfelelően- az óceánba szórta. Ezután bezárkózva, remete módjára élt, amely helyzetet rákos megbetegedése miatti depressziója súlyosbította. 1989. február 21.-én pisztolyával öngyilkos lett, és végakaratának megfelelően hamvait az óceánba szórták.
Ismertebb megjelent írásai
Emlékkönyv (versek) 1918
Männer (dráma) 1921
A mészáros (regény) 1924 (Kassán a Mészáros utcában éltek.)
Bébi vagy az első szerelem (regény) 1928
Csutora (regény) 1932
Egy polgár vallomásai (regény) 1934
Farkasrét (vers) 1935
Napnyugati őrjárat (útirajz) 1936
Eszter hagyatéka - Déli szél (regény) 1939
Szindbád hazamegy (regény) 1940
Kaland (színmű) 1940
Kassai őrjárat (esszé) 1941
A gyertyák csonkig égnek (regény) 1942
A kassai polgárok (dráma) 1942
Bolhapiac (elbeszélések, tárcák) 1944
Napló 1943–1944 1945
Európa elrablása (útirajz) 1947
Béke Ithakában (regény) 1952
Napló (1945–1957) 1958
Egy úr Velencéből (verses játék) 1960
Napló 1958–1967 1968
Föld, föld…! (emlékezések) 1972
Napló (1968–1975) 1976
Judit… és az utóhang (regény) 1980
Jób… és a könyve (színdarabok) 1982
Harminc ezüstpénz (regény) 1983
Napló (1976–1983) 1985
A Garrenek műve (regény) 1988
Dr Kalocsy Kálmán
Eszperantó műfordító, költő
Született: Abaújszántó, 1891. október 6.
Meghalt: Budapest, 1976. február 27.
Az elemi iskolát Abaújszántón, a középiskolát Miskolcon végezte el, ami után beiratkozott a Pázmány Péter Orvostudományi Egyetemre. Az eszperantó nyelvet 1911-ben (könyvből) kezdte el tanulni, és annyira megszerette, hogy 1913-ban megszervezte az első eszperantó nyelvtanfolyamot Miskolcon. Infktoelógusként 1920-ban kezdett el dolgozni a Budapesti Szent László Kórházban, ahol egészen nyugdíjazásáig (1966) maradt.
Eszperantó pályafutása költőként és műfordítóként indult, de hamarosan a nyelvészet felér fordította figyelmét. Műfordítóként ráébredt, hogy a kor eszperantó szókincse kevés, így a neologizmus (új szó) irányzat képviselője majd idővel a nyelvújítás vezéralakja lett. Első eszperantó verseskötete Mondo kaj Koro (Világ és Szív) címen 1921-ben megjelent meg. Alapító tagja, főszerkesztője és egyben szellemi vezetője volt az 1922 – 1949 között megjelenő Literatura Mondo (Irodalmi Világ) című eszperantó nyelvű irodalmi és művészeti folyóiratnak. A Szent László Korházban végzett orvoslás mellett a 1929-től a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán is tanított. Az eszperantó nyelv területén végzett irodalmi munkásságának elismeréseképpen 1970-ben a Magyar PEN Club emlékéremmel tüntette ki.
1976. február 27.-én Budapesten meghalt, de emlékének őrzése és az eszperantó nyelv művelése érdekében 1983-ban megalakult (1991-ig működő) a Nemzetközi Kalocsay Emlékbizottság (jelenleg Kalocsay Kálmán Baráti Társaság).
Életében megjelent verseskötetei
- 1921 Mondok aj Koro (világ és Szív)
- 1931 Strecita Kordo (Feszített húr)
- 1932 Sekretaj Sonetoj (Titkos szonettek)
- 1934 Rimportretoj (Rímportrék)
- 1976 De elektitaj poemoj (Válogatott versek)
Jelentősebb műfordításai
- 1922 Kantanta kmparo (Éneklő mezők – népdalok)
- 1923 Johano la Brava (Petőfi Sándor: János vitéz)
- 1924 La Tragedio L’Homo (Madách Imre: Az ember tragédiája)
- 1932 Romaj elegioj, La Taglibro (Goethe: Római elégiák, A napló)
- 1933 Inferno (Dante: Pokol)
- 1934 Vivo de Arnaldo (Mussolini: Arnold élete)
- 1957 La Floroj de I’Malbono (Baudelaire: A rossz virágai)
- 1966 Regio Lear (Shakespeare: Lear király)
- 1967 Somermeznokta (Shakespeare: Szentivánéji álom)
- 1969 Kantoj kaj Romancoj (Heine: Dalok és Románcok)
-1970 La Tempesto (Shakespeare: A vihar)
Hollóházi porcelán
A Hollóházi porcelán hazánk egyik legnagyobb múlttal rendelkező porcelánipari vállalata. A hollóházi erdőségben a „kis” manufaktúra 1777.-ben üveghutaként indult, ahol kezdetleges, de szép poharakat, palackokat és üvegedényeket készítettek. A XIX. század elején az üveggyártás sok helyen fellendült, ezért a Károlyi család arra az elhatározásra jutott, hogy felhasználja a birtokán lévő kaolint és kőedénygyárrá alakítja át a hutáját. A kőedénygyár 1831-ben nyitotta meg kapuit, amelynek fellendülése (manufaktúrából gyárrá való fejlesztése) Istványi Ferenc irányítása alatt (1857-től) indult meg. A termékek gyárban készültek, de mégis népművészeti alkotások voltak, amelyek forma –és motívumkincse apáról-fiúra öröklődött. A XX. század elején jelent meg a díszítőművészet és a dísztárgyak, majd 1926-ban áttértek a díszműárú és a figurák gyártására. A világgazdasági válság a gyárat is megviselte. Szakmáry Károly kassai kereskedő 1939-ben vett át a gyár irányítását és a műszaki fejlesztések mellett nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az előállított termékek a falusi lakosság igényein túl a polgárság ízlését is kielégítse. Szakmáry hosszú távú terveinek, célkitűzéseinek a Hollóházi Kerámia Gyár 1948-as államosítása vetett végett. Az 1960-as évek elejétől szakképzett és tehetséges iparművészek vették át a termékválaszték fejlesztését, amely miatt Hollóháza a magyar porcelánművészet fontos műhelye lett. A gyár legnagyobb fejlesztése 1972-ben befejeződött, amelynek eredményeként európai szintű gyárkomplexum és termelés jött létre, amellyel külföldre is nyitni lehetett.
Irodalomjegyzék
http://www.turistamagazin.hu/ahol-a-hollohazi-porcelan-szuletik.html
http://www.mmmonline.hu/rovatok/mmm/a-hollohazi-porcelan-titka
Pálfi József (2008) -A hollóházi porcelán
Sikota Győző (1973) - Hollóházi porcelán
Putti Amalia
A némafilmek nemzetközi csillaga
Született: Vécse, 1896. 01. 10.
Meghalt: New York (USA), 1931. 11. 27.
Abaúji nemesi család sarja, apja Julius von Putti báró (Putti Pál), anyja countess Maria von Hoyos bárónő (Hoyos Mária). Családja rangjához méltóan, jó neveltetésbe részesítette, de tiltásuk ellenére a színészet vonzotta.
Családját elhagyva 1917-ben Budapestre utazott és beiratkozott Rákosi Szidi híres szinitanodájába.
A Royal Orfeum rendezője Bálint Dezső szerződtette a „Vándor fecskék” megismerte című revü műsorba, amelynek sikere révén Budapest megismerte Putty Lia nevét. A híressé vált revücsillagot 1918-ban Balogh Géza filmrendező felkérte a Császár katonái című (Die Soldaten des Kaisers) film női főszerepére, ami meghozta számára a filmes karriert.
Az I. világháború után (1919) kényszerből Bukarestbe menekült, ahol a híres Alhambra Színházba kapott szerepet. A hamarosan körülrajongott színésznőt (1920) Mária Román királynő nem kívánatos személynek nyilvánította. Németországban utazott, ahol az Admiral Színházba és a Scala Színházba játszott; itt figyelt fel rá Európa leghíresebb rendezője – producere Richard Oswald. Együtt leforgatták (1921) a „Die liebschaften des Hektor Dalmore” című filmet, amely Lya de Putti néven elindította európai filmes karrierjét.
Az Ewald Andre Dupont rendezővel 1925-ben forgatott „Vaeriete” című filmben nyújtott alakítására felfigyelt Adolph Zukor, aki a New York-i Paramount Filmstúdióhoz szerződtette. New Yorkban Artur Robinson és David Wark rendezőkkel forgatott.
A Hollywood Universal Filmstúdió 1927-ben szerződtette, ahol első filmje a „The Heart Thief” világsiker lett. Harry Cohn a Hollywood Columbia Filmstúdió igazgatójának megkeresésére 1928-ban leforgatta a The Scarlet Lady című filmet, amellyel nagy sikert aratott. Barátja, Artur Robinson felkérésére 1929-ben Londonba utazott és leforgatta a „The Informer” című filmet, amely filmes karrierjének végét jelezte. A film végső jeleneteihez a gyártó kérésére dialógusokat vettek fel (részben hangos film), amelyhez Lya hangpróbái nem sikerültek.
Szakmai és magánéleti sikertelenségei miatt depressziós lett. Egy étkezés során csirkecomb akadt a torkán, amit műtéttel eltávolítottak, de a fertőzés miatt kialakult tüdőgyulladásba meghalt.
Radványi Géza
Filmrendező, forgatókönyv író
Született: Kassa, 1907. 09. 26.
Meghalt: Budapest, 1986. 11. 26.
Magántanulói évei után szülővárosa gimnáziumában tanult, ahol 1922-ben a Kassai Naplóban megjelent „A hóhér” című elbeszélése. A Népszövetség akkreditált újságírójaként 1926 – 1928 között Párizsban, Genfben és Madridban dolgozott egyes sajtóügynökségek megbízásából. A filmes szakmával Párizsban került kapcsolatba (Selznick Filmügynökség), és 1933-tól rendezőasszisztensként, forgatókönyv íróként és vágóként kezdett el dolgozni. Berlinben feleségül vette (1937) Tasnády Fekete Máriát, aki az 1931-es magyar szépségkirálynő (Miss Hungaria) volt. Franciaország német megszállása miatt 1939-ben Budapestre költözött és leforgatta az első, Zárt tárgyalás (1940) című önálló filmjét (rendezője és forgatókönyv írója), amelynek új látásmódjával nagy feltűnést keltett. Mikszáth Kálmán regényéből 1941-ben elkészített a Beszélő köntös című filmet, ami az első magyar színes film kísérlet volt. A Budapesti Színművészeti Akadémián tanított 1946 – 1947 közötti, és ebben az időszakban (Balázs Béla filmesztétával folytatott vitákat) kristályosodott ki a filmrendezői szemlélete. Az 1947-ben készített Valahol Európában című film meghozta számár a világsikert, a nemzetközi sajtó dicsérte, de itthon hazaárulással vádolták. A légkör annyira elmérgesedett körülötte, hogy 1947-ben Olaszországba költözött dolgozni, majd 1952-ben Franciaországban vállalt munkát. A Monsieur Bard különös óhaja (L’Étrange désir de Monsieur Bard) című filmben felfedezte a francia vígjáték legnépszerűbb sztárját Louis de Funes-t, illetve a filmcsillag Genevieve Page-et. Németországba ment (1954) eleget tenni annak a felkérték, hogy tanítson a Müncheni Filmművészeti Főiskolán. Makk Károly filmrendező hívására 1977-ben visszatért Magyarországra és utolsó rendezésében elkészült a „Circus Maximus” (1980), amely alapeszméjében visszakapcsolódott a Valahol Európába gyökereihez. Utolsó éveiben egy Beethoven film rendezését tervezte, de leforgatni már nem tudta, mert 1986. november 26.-án Budapesten elhunyt.
