(Márai Sándor – A Kassai polgárok)
Márai Sándor egyik jelentős műve, „A Kassai polgárok” című dráma a II. Világháború közepette, 1942-ben jelent meg.
A színmű Aba Amadé nádor megölését dolgoz fel, amely esemény hazánk történelmének alakulásában jelentős szerepet játszott, hiszen egyenes következménye lett a Rozgonyi csata. A mű a múltba repít minket, 1311-ben járunk Kassán, az európai hírű Szent Erzsébet Székesegyház építésénél, amikor Magyarország leghatalmasabb kiskirály, Aba Amadé nádor magának követeli a független várost. A történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy a nádort a Kassai lakosok meggyilkolják, aminek következtében fiai szövetkeznek Csák Mátéval és Károly Róbert király ellen vonulnak. A Rozgonyi csatában (Kassa mellett) Károly Róbert seregei diadalmaskodnak, az Amadé ifjak a csatamezőn veszti életüket, Csák Máté, pedig visszahúzódik erődítményébe. Ezzel a győzelemmel tud végérvényesen megszilárdulni a király hatalma, és hazán kilábalása a kiskirályi zűrzavaros helyzetből.
A mű a Szent Erzsébet Székesegyház (Kassai Dóm) kőfaragójának, János mesternek a tragédiáját állítja a középpontban. A zűrzavaros időszak választás elé állítja, hogy művész (alkotó) marad vagy felelőséget vállal a közösségért, a lakóhelyéért. Márai János mesterrel mondatja ki az egyik legfontosabb dilemmát, ami az embert válaszút elé állítja: „Látod ezt a vésőt? Valami örökkévalót akartam faragni vele. De a sorsom mást rendelt. Elmegyek azok közé, akik nem a végtelenséggel és az örökkévalóval verekednek, hanem a pillanattal és a mulandóval.”
Végezetül az erőszakos nagyúr ellen összefognak a polgárok, félretéve az egymás elleni problémájukat és fegyverrel megvédik a várost.
A mű jól példázza a polgári helytállást, a szülőföld -és a kivívott szabadság, függetlenség szeretetét.
Márai Sándor „A Kassai polgárok” színházi bemutatója után azt nyilatkozta, hogy:
„Nagyon nagy dolog ha valaki megérti a sors szavát, ám az a hős, aki saját sorsával is szembe tud szállni.”
Sándor Róbert
