A XVIII századból fennmarad írások szerint hazánk egyes tájegységein eltérő időben volt a szüret kezdete, ami az időjáráson túl a területre jellemző szőlőfajtáktól is függött; így az Alföldön és Eger környékén (09. 29.) Mihály napján, Erdélyben és a Dunántúlon (10. 15.) Terézia napján, Borsod és Abaúj vármegyében (10. 18.) Lukács napján, Kőszeg környékén (10. 18.) Orsolya napján és az aszúsodás miatt Tokaj-hegyalján (10. 28.) Simon-Juda napján.
A Trianoni békediktátum miatt megcsonkított országunkban, a népi hagyományok Mihály napját (szeptember 29.) őrizték meg a szüret kezdetének. Encs Város Önkormányzat és az Abaúj Tájegységi Értéktár Bizottság által 2016. augusztus 17-én megrendezésre került „Értékek” című konferenciáján több más érdekesség mellett szó esett az Abaúji tájegység egyik leghíresebb szülöttjéről, lokálpatriótájáról és a magyar bor népszerűsítőjéről, Márai Sándorról.
„Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének. Itt ülök majd egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve. (...) Könyvet csak ezeréveset olvasok már ebben az időben, s óbort iszom hozzá, ötéves somlóit. Így várom a halált.”
Márai Sándor: A magyar borokról (részletek)
Amikor a kommunista diktatúra elől Márai emigrációba kényszerült, azt kérte az itthonról Őt meglátogatóktól, hogy ajándékba magyar bort vigyenek neki, amelyek közül tudvalevőleg a többéves somlói juhfarkot tartotta a legtöbbre. A bort, ezt a nemes nedűt szerette magában, és fröccsnek elkészítve is, hiszen az a dicső magyar múltat (reformkort) varázsolta elé a kényszerű messzi távolban.
„Mert a szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. A szóda már a civilizáció, ez igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka.”
Márai Sándor
A fröccs története
Fáy Andrásnak, a reformkor egyik jeles személyiségének fóti présházában 1842. október 5-én szüretre összegyűlt a kor szellemi életének színe-java.
A társaságban többek között jelen volt Vörösmarty Mihály és Bajza József író, Wesselényi Miklós politikus, Ferenczy István szobrász, Szentpétery Zsigmond színész illetve Czuczor Gergely nyelvtudós, aki elvitte magával unokatestvérét Jedlik Ányost. A szüretre összegyűlteknek Jedlik Ányos szerzetes bemutatta a magával hozott szódásüveget és azt, hogy miként hígítja a bort szódával gyomorbántalma miatt. A társaság szeme láttára a borba spriccelte a szódát és azt mondta: „Ezt az italt spritzernek hívom.” Ennek hallatára Vörösmarty Mihály kikelt magából és azt mondta: „A spritzer szó túl németes egy magyarnak, legyen inkább fröccs a neve!” A jelenlévők mind egyszerre kiáltották legyen a neve FRÖCCS! Ekkor és itt készült el a világ első fröccse.
A konferencián lehetőség nyílt megkóstolni a somlói juhfark bort, és az abból készített fröccsöt. A jelenlevők Sándor Róbert elnök javaslatára úgy döntöttek, hogy Márai Sándornak emléket állítva a somlói juhfark borból készített kisfröccsöt (1 dl bor / 1 dl szóda) „Márai-fröccs” néven „felírják” a hazai fröccsfajták közé.
Sándor Róbert
