|
Desseffy Arisztid született: Csákány, 1802. 07. 02. meghalt: Arad, 1849. 10. 06. |
 |
|
Az Abaúj vármegyei Csákányban született jómódú középnemesi családban.Katonai pályafutását (18 évesen) a Császári hadsereg 5. (Radetzky) huszárezredében kezdte kadétként.A napoleoni háborúk utáni békeidőszak megrekesztette katonai pályáját, ezért 1839-ben kapitányi rangban nyugállományba vonult, és gazdálkodásba kezdett. A 1848-as forradalom kitörésekor szolgálatra jelentkezett, és 1848. 09. 22.-én nemzetőr őrnagyként hozzálátott a Sáros vármegyei nemzetőrség megszervezéséhez.1848. 11. 26.-án a felső-tiszai hadtest dandárparancsnokává nevezik ki, és egyben megkapta az alezredesi rangot. A budaméri, a kassai és a Tisza mentén vívott ütközetekben tanúsított bátorsága, rátermettsége miatt 1849. 02. 14.-én ezredessé léptették elő. A kompolti és a kápolnai csatában valamint a Tavaszi hadjárat idején kitüntette magát, ezért Buda ostrománál (1849. 06. 02.) kinevezték a IX. hadtest parancsnokává, és megkapta a vezérőrnagyi rangot.Az 1849. 08. 09.-ei temesvári csata után hadosztályát török földre akarta átvezetni, de régi bajtársa (császári hadseregben) Franz von Liechtenstein osztrák altábornagy biztatására 08. 19.-én Karánsebesnél letette a fegyvert. Az Aradi hadbíróság kötél általi halálra ítélte, de mivel császári csapatok előtt tette le a fegyvert Julius Jacob von Haynau később kegyelemből az ítéletet golyó általi halálra változtatta.Az aradi vár árkában földelték el, de holttestét a családja később titokban kicsempészte és a margonyai birtokán (1850) helyezték örök nyugalomra.Kivégzése előtti utolsó mondata: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.” |
|
|
Gróf Vécsey Károly (Gróf hernádvécsei és hajnácskői gróf Vécsey Károly) született: Rzeczniow, 1803. 11. 24. meghalt: Arad, 1849. 10. 06. |
 |
|
Katonai pálya futását 1820-ban a Császári hadsereg 4. (Savoyai Jenő) dragonyos ezredébe kezdte hadapródként.Hadnagyi rangban 1821-ben a Császári hadsereg 5. (Radetzky) huszárezredéhez helyezték, majd 1845-ben a 2. huszárezred őrnagyává nevezték ki.Az 1848-as forradalom kitörésekor a 2. huszárezred, Kiss Ernő ezredes parancsnoksága alatt a Vajdasági Nagybecskereken állomásozott. Az ezred átállt a forradalom oldalára, és 1848. október 12.-én parancsnokságával az ezredessé előléptetett gróf Vécsey Károlyt bízták meg. 1848. december 12.-én a bácskai hadtest egyik hadosztály parancsnokává nevezték ki, és vezérőrnaggyá léptették elő. 1849. januárjában a híres verbászi tiszti gyűlésen határozott fellépésének volt köszönhető (egyes tiszttársaitól eltérően vállalta a császári csapatok elleni harcot), hogy a bácskai hadtest nem bomlott fel, amelyet Kossuth Lajos írásban köszönt meg: „Ameddig Magyarország él, minden becsületes ember tisztelettel fogja emlegetni Önt, mint a legnemesebb hazaszeretetnek és férfias erőnek magasztos példáját.” A fegyvert 1849. 08. 21.-én Borosjenőn, az ott állomásozó orosz csapatok előtt tette le.Császárhű apja és családja azt kérte, hogy a legszigorúbb büntetést mérjék ki rá, ezért Julius Jacob von Haynau elvetette a golyó általi halálos ítéletet.Az Aradi hadbíróság kötél általi halálra ítélte, és mint utolsóként kivégzettnek végig kellett nézni tiszttársai kivégzését.Kivégzése előtti utolsó mondata: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.” |
|
|
Kazinczy Lajos született: Széphalom, 1820. 10. 20 meghalt: Arad, 1849. 10. 25.
|
 |
|
Az Abaúj vármegyei Széphalomban született Kazinczy Ferenc és gróf Török Sophie legkisebb fia.Katonai pálya futását 1839-ben a Császári hadsereg 9. (Miklós) huszár ezredébe kezdte kadétként.A tiszti rangját 1840-ben kapta meg, de anyagi gondjainak -és adósságának fedezése miatt 1842-ben eladta. Jelentkezett a 1848 tavaszán szerveződő honvédseregbe, ahol Ivánka Imre dunáninneni nemzetőr parancsnok segédtisztje lett, először főhadnagyi, majd századosi rangban.Buda feladása után Perczel Mór hadtestébe osztották be, ahol 1849. 01. 11.-én megkapta az alezredesi rangot.A Tavaszi hadjárat után Klapka György hadtestébe volt dandárparancsnok, majd hadosztályparancsnok lett ezredesi rangban.A felállított tartalékos seregtesttel (7.000 fő) 1849. 08. 06.-án elindult Erdélybe Bem hadseregének megsegítésére. A Világosi fegyverletétel hírére a seregtestéhez csatlakozó erdélyi hadsereg maradványaival kiegészülve 1849. 08. 24.-én Zsibónál az oroszok előtt letette e fegyvert.Az Aradi hadbíróság kegyelemből golyó általi halálra ítélte, mert csak egy napig volt hadtestparancsnok. 1849. október 25.-én az aradi vár sáncárkában agyonlőtték. |
|
Sándor Róbert
